A gyökérzöldségek minden bizonnyal mindenki számára ismertek, hiszen már nagyszüleink is ezekkel a növényekkel főztek levest, ragut, pörköltet. Napjainkban ezeknek a zöldségeknek a felhasználása kibővült, manapság már salátákba is tesszük, grillezve vagy pürésítve pedig köretnek fogyasztjuk őket. 


Petrezselyem: a jellegzetes ízű és illatú növényt már az ókor óta termesztik Európában. Eredetileg a Földközi-tenger partvidékéről, Kis-Ázsiából származik. Több száz fajtája ismert. Levelét és gyökerét egyaránt használják, fogyasztják. Enyhén csípős, kesernyés íze miatt levesekbe, ragukba szokták főzni. Gyökerében magas a vas, a kálium és a foszfor koncentrációja, valamint ásványi sókban is gazdag. Jótékonyan hat az emésztésre, vízhajtó hatású, felfázásos betegségek kezelésére is alkalmas. 


Pasztinák: szintén az ókor óta ismert és termesztett kultúrnövényről van szó, napjainkban Nyugat-Európában népszerű igazán. Gyökér része hosszúkás, kúpos alakú, színe pedig fehér- sárgásfehér. Elsősorban ízesítő zöldségnek használják, de alacsony kalória és magas rosttartalma miatt ideális bármilyen diétában pürésítve is. Koleszterint és zsírt egyáltalán nem tartalmaz. Vizelethajtó hatású, jótékonyan hat az epére és vesékre, megelőzi a kövek kialakulását.


Retek: az ókori Egyiptomtól Indián át, Japánig elterjedt és kedvelt növény a retek. Európában a középkorra kikopott a használatból, Marco Polo hozta ismét be keleti utazásaiból hazatérve. Ízének erőssége és karaktere nem csak a retek fajtájától, de a termőtalajtól is erősen függ. Három színben terem: piros, fekete és fehér verziói léteznek. Vitaminban és ásványi anyagokban szegény, ugyanakkor magas kéntartalma (amelynek csípős ízét köszönheti) jótékonyan hat az emésztésre. Étvágycsökkentő hatása van, illetve segíti a zsírok lebontását. Antibakteriális hatású. Diétában az egyik legideálisabb zöldségféle. Illóolajban gazdag. Elsősorban nyersen fogyasztandó, de megfőzve is ízletes.


 

Sárgarépa: az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb zöldség a világon. Használata és termesztése az ókorig nyúlik vissza, és már a 12. századból ismerünk feljegyzéseket, amely a sárgarépa több fajtáját is megkülönbözteti. Származási területe valószínűleg Kis-Ázsia. Jelenleg nem ismert, hogy pontosan hány fajtája létezik, annyira elterjedt növény.

A kellemes, édes ízű sárgarépának a gyökerét fogyasztjuk elsősorban, amelyben nagyon magas a béta-karotin koncentráció, amely az A-vitamin előállításáért felelős. Színét is ennek az anyagnak köszönheti. Magas fehérje- és ásványianyag tartalma van, az egészséges sejtstruktúra fenntartását segíti. Nyersen, grillezve vagy főzve, levesbe, raguba vagy pörköltbe egyaránt kiváló belevaló.



Torma: A torma keletről származik, a Volga és a Don folyók környékéről. Innen terjedt el elsősorban Délkelet-Európában. A későközépkor óta használják Európában. Napjainkban elterjedt, kedvelt kultúrnövény. Szürkés színe és répaszerű, hosszúkás alakja miatt könnyű összekeverni más gyökérzöldségekkel, íze azonban karakteres és egyedi, borsos, csípős. Napjainkban létezik már édes verzió is belőle. Magas az enzim, a B- és C-vitamin tartalma, valamint a benne lévő magnézium és aminosav teszi értékessé. Emellett gyulladáscsökkentő és vesevédő hatású, légúti megbetegedések ellenszere. Reszelve vagy egyben, nyersen fogyasztandó. 


Zeller: a zeller eredetileg Észak-Európából származik és onnan terjedt el egészen Észak-Afrikáig és Ausztráliáig, valamint Indiáig és Dél-Amerikáig. Szintén ókori eredetű. Három fajtáját ismerjük, a metélő, a gumós és a halványító zellert. Előbbit fűszerként, utóbbi kettőt (ízesítő) zöldségként használjuk. Értékes tápanyagok elsősorban a gumójában találhatók, de a szára is egyre népszerűbb salátába- és levesbe való. Csupán néhány a benne található jótékony anyagok közül: kalcium, foszfor, magnézium, kálium, vas. Illóolajokban gazdag. Emésztési gondok esetén érdemes fogyasztani, az étvágytalanság hatékony ellenszere. Immunerősítő hatása miatt mindenkinek ajánlott enni, akár nyersen, akár megfőzve. 



Cékla: a répafélék csoportjába tartozó cékla a Földközi-tenger partvidékéről származik. Noha az ókorban is ismert volt, annyira nem terjedt el, mint a többi répaféle. A ma ismert alakjában a 20. század óta fogyasztják. Magas antioxidáns tartalmának köszönhetően semlegesíti a sejteket támadó szabadgyököket és a rákos sejtek burjánzását is akadályozza. Támogatja a májat, az anyagcserét és erős vérképző hatású. Nem csak gumója, levele is fogyasztható, értékes kálium-, kalcium-, vas-, szilícium- és magnéziumforrás. Tartalmaz továbbá rezet, cinket, mangánt, ként, jódot, kobaltot, krómot, nikkelt, B1-, B2-, B6- és C-vitamint, folsavat, niacint és biotint is. Nyersen, fermentálva és főzve egyaránt fogyasztható, népszerű saláta- és köretnövény.


 


Reméljük sikerült bővítenünk tudásotokat a gyökérzöldségekről.